2017. november 28., kedd

Gyógyító

Mit rávakol a mellészállt idő,
hátadra dőlnek tegnapok
csontország katonái várnak a jelre,
hogy fel nem adod.
szemedre villan, pihen az idő
napsütésben áll a végtelen
vakujára égett pillanat az álmod,
s az idő kerekét tekerő csendes fényalak
szelíden mint kisdedet anyja,
álmod mosollyal takarja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése